Az advent szó a latin Adventus Domini kifejezésből származik, amely azt jelenti: az Úr érkezése, az Úr eljövetele. Ennek az időszaknak már csak az elnevezése is egy rendkívül gazdag üzenetet hordoz.
Advent egyrészt a lelki előkészület, a felkészülés ideje. Ez az időszak a karácsonykor érkező Messiás méltó fogadására, az érkezésére való felkészülésről szól. Másrészt pedig az advent a végső, utolsó időkről is szól. Ez utóbbit szoktuk úgy is nevezni, hogy Második Advent. Azért második, mert az Első Advent Jézus születésével megtörtént, ám a kereszten hozott áldozat után, ahogy azt az Apostoli Hitvallás szavaival imádkozni szoktuk, „fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atya Isten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat.” Keresztyén hitünk távlatos reménysége pedig ennek a csodálatos pillanatnak, a visszajövetelnek a várása, amelyet gyakran imádságban is szoktunk kérni: „Jöjjön el a te országod!” Hogy mikor jön el, azt nem tudjuk, éppen ezért tippelni, találgatni nem érdemes, csak készülni rá, egész életünkön át, amíg megérkezünk majd az örök karácsonyba, a mennyei Atya házába.
Karácsony ünnepének a neve szláv közvetítéssel honosodott meg anyanyelvünkben. A latin incarnatio kifejezésből ered, amely testet öltés-t, megtestesülés-t jelent.
Az egész világ December 24-ével kezdődően ünnepli karácsonyt, de mégsem túl valószínű, hogy tényleg ezen a napon született volna a kisded. Ezt Lukács evangéliumából gyaníthatjuk. Az evangéliumból tudjuk, hogy Augustus császár kiadott egy rendeletet, hogy „írják össze az egész földet.” Vagyis népszámlálást tartottak, és „mindenki a maga városába ment.” Ez azt jelenti, hogy emberek tömegei indultak hosszú útra. A népszámlásának soha nem örültek az emberek, különösen nem a hideg téli időszakban. Emiatt elég valószínűtlen, hogy a téli hidegben kényszerítettek volna olyan sok mindenkit, hogy útra keljen. Sokkal valószínűbb, hogy az enyhébb, tavasztól őszig tartó időszakban tartották a népszámlálást.
A pásztorokról szóló gyönyörű evangéliumi beszámoló is egy másik időpontra utal. A pásztorok „a szabad ég alatt” tanyáztak, és úgy „őrködtek éjszaka a nyájuk mellett.” Izráelben csak tavasztól őszig legeltették és tartották a nyájat a szabad ég alatt. A kiadós őszi esős időszak előtt téli szállásra terelték a nyájat. Ez is azt jelzi, hogy Jézus valamikor tavasz és ősz között született.
Akkor mégis hogyan alakult így? Ennek több oka is van. A legfontosabb talán az, hogy a karácsony Téli Napfordulót követő ünneplése szimbolikus jelentéssel bír. Jelképes, hiszen ily módon is kifejezésre kerül, hogy a fény, a Világ Világossága legyőzi a sötétséget.
Advent és Karácsony mélyebb megismeréséből láthatjuk, hogy milyen gazdag is az ünnep kerete. Töltsük meg hát gazdag tartalommal, Isten ajándékával: Egyszülött Fiával. Lakozzék hit által a szívünkben!
Fazakas Márk
beosztott lelkész és vallástanár
beosztott lelkész és vallástanár
 |
| A fotó az iskolai faliújságról készült. Készítői: Fazakas-Farkas
Judith és Tóthné Posztós Laura tanárnők. Segítőik: Drabik Noémi, K Szabó Jánosné, Szilágyiné Horváth Henriette tanárnők és Szabó Lajos tanár úr |
