Örömmel fogadtuk a hírt egy pár héttel ezelőtt, melyben Nagy Lajos tanár úr felajánlotta, hogy ismét elvisz minket Pacsérra, a barátainkhoz!
Az utunk egy fárasztó iskolai nap után kezdődött, péntek délután. A bácsalmási határátkelőn keresztül léptünk be Szerbiába. Este 18:00 óra tájékában érkeztünk a pacséri református templomhoz, ahol a vendégfogadó családunk már várt minket.
A napunk itt még nem ért véget, a barátnőm, Zsuzsi (őt mi láttuk vendégül Magyarországon), születésnapi partijára igyekeztünk, ahol nagyon jól éreztük magunkat!
A nap végén már alig vártam, hogy végre ágyba kerüljek!
Szombat délelőtt pihentünk, majd miután megebédeltünk elmentünk a közeli településen lévő állatkertbe.
Az utunk piacozással folytatódott, ahol nagyon szuper emléktárgyakat vettünk.
Még szintén aznap ismét egy születésnapi buli várt minket. A nap végén pillecukrot sütöttünk, aztán egy jó filmmel zártuk a napot.
Eljött a vasárnap, a búcsú napja. Reggel már az indulásra való készülődéssel indult a napunk.
A református templomban istentiszteleten vettünk részt, tulajdonképpen az egész utazást ennek köszönhetjük. Ilyenkor, május elején emlékeznek meg a pacsériak kisújszállási testvéreikkel együtt az 1786-os kitelepülésről. Iskolánk nevében is helyeztünk el koszorút az emlékoszlopnál.
Megebédeltünk és indultunk haza. Soltvadkerten megálltunk fagyizni, este 6 órakor érkeztünk haza.
Összességében nagyon tartalmas hétvégén vagyunk túl. Már alig várom, hogy újra találkozhassunk akár Szerbiában, akár Magyarországon.
Pacsér szuper élmény volt. Jó dolog, hogy az iskola biztosít ilyen programokat. Itt szerezhetünk új barátokat, új élményekkel gazdagodhatunk és megtudhatjuk, hogyan élnek a határon túli magyarok.
Érdekes volt, amikor a táblákon szerbül és magyarul is ki voltak írva a nevek, dolgok. A kedvencem a Pacséri erdő és Református tábor, ahol 2 éve voltam. A mostani pacséri élményeim is szuperek voltak, elmentünk bowlingozni, az erdőbe, egy tóhoz és még sok más helyre.
Buzgán Mira és Oros Fanni 6.c
.jpg)