Az őszi szünet előtti utolsó három napon (október 20-22.) – a határon túli testvériskolák diákjainak, pedagógusainak részvételével – városunk kulturális életét is színesítő programok zajlottak le intézményünkben a Reformáció hete és az Arany-napok rendezvénysorozat keretén belül. A Reformáció hetét Kobzos Kiss Tamás előadása, míg az Arany-napokat az Arany János mellszobránál tartott megemlékezés nyitotta meg. Utóbbin Tóth József főigazgató úr mondott beszédet, amelynek szövegét ezúton tesszük közkinccsé:
Kedves Vendégeink, kedves diákok és kedves kollégák!
Áldás békesség!-et kívánva őszinte tisztelettel és szeretettel köszöntöm a Móricz Zsigmond Református Kollégium, Gimnázium, Szakközépiskola Arany János Általános Iskolai tagintézménye rendezvényének valamennyi résztvevőjét. Megkülönböztetett tisztelettel köszöntve az intézményünkbe érkező vendégeinket. A pacséri és négyfalusi iskola tanárai és diákjai nélkül már talán el sem kezdődhetne az Arany János tagintézmény rendezvénysorozata, hiszen ők nem egyszerűen csak vendégei ezeknek a napoknak, hanem olyan testvéreink, akik nélkül nincs ez a közösségi összejövetel és érkezésükig nem indulhat el jelentősebb esemény. Az Arany napok bensőségessége és egyben emelkedettsége nélkülük üresebb lenne és lelkesedésünk is visszafogottabbá válna hiányukkal. Az idén először a Nagydobronyi Református Líceum diákjait és tanárait is, velük együtt üdvözölhetjük, reménységünk szerint ők is a rendezvényeink rendszeres résztvevői lesznek, velük még inkább kiteljesedve örülhet közösségünk. Isten hozta kedves mindannyijukat Kisújszálláson, töltekezzenek fel élményekkel, térjenek haza olyan szép emlékekkel, ami várakozást ébreszt majd bennük és bennünk az újbóli találkozásra.
Az Arany napok és a Reformáció Hete második alkalommal kerül együttesen megrendezésre és lám milyen erőt sugároz máris ez a két év, hiszen egy helyre tereli magyarságunk határon túli és inneni tagjait, ha csak egy rövid időre is találkozást és élményszerzést jelent erdélyieknek, vajdaságiaknak, kárpátaljaiaknak és nagykunságiaknak egyaránt. Mert sétálhatunk a gyalpári erdőben, a teplicskai dombok között, a Nagykőhavas bércein, a Kerepec vagy a Szernye partján ugyanaz a magyar szó szól, mindnyájan értjük és dúdoljuk a dalokat és a hamarosan kezdődő bibliai történetmondó vagy zsoltáréneklő versenynek is bármelyik helyszínt választhatnánk. Szerintem, szerintünk ez az Arany napok igazi ereje és egyben üzenete is.
Kezdődjenek tehát hamarosan a rendezvényeink. Az iskolai Ki Mit Tud évében tanítványaink és testvértelepüléseink diákjai is megmutathatják képességeiket, együtt tapsolhatunk produkcióiknak és töltekezhetünk fel a hangszeres bemutatókból, jelenetekből, versekből, vagy prózai előadásokból.
Bár anyanyelvünk értékeit nagyra becsüljük és ápoljuk is, de tudjuk, hogy országunk és a világ nyitottsága az idegen nyelvek ismeretét is éppúgy igényli, ezért a nyelvi versenyek is jól illeszkednek majd rendezvényeink sorába.
Lesz persze kötetlenebb játszóház, hajszolt embertársainak örömét keresgélő énekes-mesemondó, néptánc bemutató, meseszínház és strandolás a kun süveg alatt. Sok-sok olyan program, ami szándékaink szerint vidám és felemelő perceket szerez majd kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
Esti programjainkra a városlakókat is meghívtuk, városi rendezvény rangjára emelve ezzel az Arany napokat. Rendezvényeink sokfélesége remélhetőleg nem eredményezi a bőség zavarát, hanem kellemes kikapcsolódást és élményt jelent valamennyi résztvevőnek.
Köszönjünk a fenntartó Egyházközség és a város támogatását, a Határtalanul program biztosította pályázati forrást, valamint azt a sok-sok munkát, amit kollégáim, a szervezők és természetesen Ti kedves diákok e rendezvény sikerébe már előzetesen befektettetek.
A Reformáció Hetében második alkalommal rendezendő Arany napoknak vélhetően van valami küldetése. Összekapcsol és gyönyörködtet, kapcsot képez és élményt nyújt, azáltal hogy a köteléket teremtő anyanyelvünk által valósítja meg mindezeket a célokat.
A nyelv maga a végtelenség. Minél tovább foglalkozom vele, annál inkább látom, hogy sohase lehet a végére érni. Csak vérünk érzi. Értelmünk mindig elámul, ha elemezzük és tudatosítjuk azt, amit vérünk érez. De ez az ámulat számomra az élet egyik legnagyobb gyönyörűsége.
A Kosztolányit is lenyűgöző ámulat vonuljon végig a következő napokon is, azt kívánva, hogy érezze benne jól magát mindenki és ennek emlékei, élményei keltsék fel az igényt az újbóli találkozásokra, mert ünnepelni és ilyen körben együtt lenni nemcsak egymás közelében, hanem közeli és távoli otthonainkba hazatérve a lelkekben is lehet.
E gondolatok jegyében az Arany napok idei rendezvényét, jó szórakozást és tartalmas időtöltést kívánva megnyitom.
A rendezvényeken készült fotókat, videókat az alábbi linkekre kattintva tekinthetik meg:
