Elsős tanító nénik az
Arany-iskolában
„Te tanítasz
engem az élet ösvényére, nálad teljes az öröm” (Zsolt 16,11)
Tisztelt
Szülők! Kedves Gyerekek!
Minden kezdet nehéz. Ez az örökérvényű gondolat az
iskola megkezdésére is igaz. Minden év tavaszán sok szülő és gyermek áll komoly
döntés előtt: „Milyen iskolát és tanítót
válasszak? Mi lenne a legjobb, és ki lenne a legideálisabb a gyermekemnek?”
Életre szóló döntés ez, melyet csak az élet igazol.
Hol fogja majd magát a legjobban érezni a gyermekem? Hol tesz szert a legjobban
hasznosítható tudásra? Hol fogja magát fontosnak és sikeresnek érezni? Hol
találkozik olyan tanító nénivel, aki kedvességével, szeretetével, nyugalmával
megkönnyíti az óvoda és iskola közötti átmenetet?
A Móricz
Zsigmond Református Kollégium Arany János Általános Iskola Tagintézménye
ebben a döntésben szeretne segítséget nyújtani Önöknek. Egykori és jelenlegi
„aranyos” diákjaink ajánlják tanítóinkat a kedves szülőknek és gyermekeiknek.
Így
emlékszünk mi…
Demeter
Ildikó tanító nénire
Arra
emlékszem, hogy nagy várakozással kezdtem meg az iskolát. Lelkesen indultam az
első osztályba 2012 szeptemberében. Az iskolában Ildikó néni várt bennünket,
aki kedves, segítő, odafigyelő tanító néni volt.
A tudás
kapujában állva nagy izgalommal indultunk megtanulni a betűket, melyek még a mi
fejünkben össze-vissza bolyongtak. Ildikó néni segítségével minden gondolat és
betű a helyére került. Sok-sok játékkal, mozgással, mesével, zenével és
rengeteg türelemmel, szeretettel segítette elő fejlődésünket. Az órákon jól
éreztük magunkat. Az osztály igazi közösséggé formálódott a kezei között.
Mindig bátorított és motivált bennünket arra, hogy szépen és pontosan készítsük
el a házi feladatainkat. Ha ügyesek voltunk az órán vagy a napköziben, akkor
matricával jutalmazott bennünket. A tanítók sok pozitív tulajdonsága egyesül
Ildikó néni személyiségében. Köszönöm,
hogy ő lehetett az elsős tanítóm, sokat kaptam útravalóul tőle.
Nagy Zsolt
a Móricz Zsigmond Református Kollégium
8. a osztályos tanulója
Farkasné Szőke
Katalin tanító nénire
Mindketten pályakezdők voltunk, ő a
tanítói pályáján én pedig az általános iskola első osztályában. A 24
testnevelés tagozatos nebuló nagy kihívás lehetett Kati néni számára. A
feladatokat végtelen türelemmel addig magyarázta, amíg kivétel nélkül mindenki megértette.
Mindannyian fontosak voltunk számára. Szünetekben együtt játszott velünk. De jó
is volt elsősnek lenni! Óvó tekintete elől nem tudtunk elbújni, mindig tudta,
hol vagyunk. Emlékszem, hogy reggel anya csak megfésülhette a hajam, mert Kati
néni a nagyszünetekben a hosszú hajú lányok haját befonta úgy, ahogy azt senki
más nem tudta.
A mondókákat, amit egykor megtanított
nekem, most a kisfiamnak mondogatom.
Szokták mondani, hogy „jók voltak az
alapok”. Hát ez biztos! A matematika
szeretete első osztály óta a mai napig töretlen, de helyesen írni és olvasni is
megtanított. Nagyon örültem amikor megtudtam, hogy a testvéreimnek is ő lett a
tanító nénije. Biztos változott az évek alatt, de kedvessége, gyerekszeretete,
türelme a régi maradt.
Hálás vagyok neki minden együtt töltött
napért. A leendő elsősöknek jobb tanító nénit nem kívánhatok nála.
Jámbor Kata Krisztina
vezető-helyettes
Mc Donald’s
Kovács
Sándorné Irénke tanító nénire
Amikor óvodás voltam, már figyelgettük
anyával, hogy ki lehet a várható osztályfőnököm az első osztályban. Reméltük,
hogy Irénke néni lesz az, és persze bejött. Imádtam hozzá járni és az egész
osztály szerette őt, néha azonban meggyűlt velünk a baja. Szívesen jártam hozzá
bábszakkörre, gyakran én voltam a nyuszi a dramatizált mesékben. Jó hangulatúak
voltak ezek a szakkörök. Ebben az időben született meg az unokatestvérem, és
számolgattam, találgattam ki lehet majd az ő tanító nénije. Most már ő is
Irénke néni kezei között tanulja a betűvetést és a számolást. Ahogy hallom,
nagyon szereti őt. Akkoriban a matematika volt a kedvenc tantárgyam, mert
gondos, jó tanító oktatta. A szünetekben mindig jókat játszottunk az
osztálytársakkal az iskolaudvaron „fűland”-et. Számunkra természetes, hogy ezek
voltak a legszebb pillanatok. Irénke néni gyakran Husikámnak hívott és ez a mai
napig rajtam maradt, de nem bánom.
Nagyon jó szívvel emlékszem vissza az
iskolakezdő éveimre, és ha az utcán találkozom Irénke nénivel, akkor nagy
szeretettel és érdeklődve fogad.
Horváth Nóra
a Móricz Zsigmond Református Kollégium
8. a osztályos tanulója
