„Te tanítasz engem az élet ösvényére, nálad teljes az öröm” (Zsolt 16,11)
Tisztelt Szülők! Kedves Gyerekek!
Minden kezdet nehéz. Ez az örökérvényű gondolat az iskola megkezdésére is igaz. Minden év tavaszán sok szülő és gyermek áll komoly döntés előtt:
„Milyen iskolát és tanítót válasszak? Mi lenne a legjobb, és ki lenne a legideálisabb a gyermekemnek?”
Életre szóló döntés ez, melyet csak az élet igazol. Hol fogja majd magát a legjobban érezni a gyermekem? Hol tesz szert a legjobban hasznosítható tudásra? Hol fogja magát fontosnak és sikeresnek érezni? Hol találkozik olyan tanító nénivel, aki kedvességével, szeretetével, nyugalmával megkönnyíti az óvoda és iskola közötti átmenetet?
A Móricz Zsigmond Református Kollégium Arany János Általános Iskola Tagintézménye ebben a döntésben szeretne segítséget nyújtani Önöknek. Egykori és jelenlegi „aranyos” diákjaink ajánlják tanítóinkat a kedves szülőknek és gyermekeiknek.
Így emlékszünk mi…
Jakobiczné Kovács Andrea tanító nénire
Amikor elsős voltam, azért szerettem az osztályfőnökömet, Andi nénit, mert sohasem kiabált. Akármit kérdeztünk tőle, ő mindenre válaszolt; segített, ha lemaradtunk, vagy ha valamit nem értettünk. Andi néni szorobán és informatika szakköröket is tartott. Én szorobánra jártam, úgy érzem ezt érdemes volt kipróbálnom, mert megkönnyítette a számolás elsajátítását. Emlékszem, amikor matematikaversenyekre mentünk vele, mindig nagyon büszke volt ránk, akármilyen helyezést is értünk el. Mindig bámulatos és érdekes helyekre mentünk osztálykirándulásra. Anyák napjára különleges műsort állított össze, nagy sikerünk volt a szülők körében. A farsangokra is jó ötletei voltak, hogy minek öltözzünk csoportosan, de ez soha nem volt kötelező. A felmérésekre alaposan felkészített minket. Második osztály végén búcsúzóul mindenki kapott tőle egy névre szóló oklevelet és aranyérmet. Ez volt az első aranyérmem, melyet örökre megőrzök, hiszen tőle kaptam.
Hálás szívvel emlékszem az együtt töltött évekre, meghatározó és felejthetetlen tanítója általános iskolai éveimnek. Egy igazi „aranyos” és szerető irányítója volt az osztályunknak.
Papp Emma Lívia
a Móricz Zsigmond Református Kollégium
6. a osztályos tanulója
Máténé Varga Rózsa tanító nénire
Szerintem minden diák fejében kétféle tanár létezik. Van a tipikus szigorú tanár, akit majdnem mindenki a matektanárokhoz szokott hasonlítani. Ők azok, akiknél félsz, ha nem készíted el a házi feladatot, és ahol az órán az osztály egy emberként marad csendben, szinte szemrebbenés nélkül a táblára meredve. Ennek az ellentéte a beszédes, könnyed és közvetlen tanár. Így emlékszem vissza az elsős és másodikos tanító nénimre, Rózsa nénire. Emlékeimben egy örökké mosolygós és energikus tanító néni van, aki képes volt az akkori menza melletti, kissé komor hangulatú – egy családi házra emlékeztető – iskolaépületet barátságossá tenni. Úgy gondolom, ahhoz, hogy egy gyermek kiteljesedjen lelkileg és testileg egyaránt, a családon és a barátokon kívül, a legtöbbet az őket kísérő tanárok teszik. Rózsa néni rengeteget tett hozzá az életről szerzett tudásunkhoz, színezett és szélesített a látókörünkön.
Ezúton is szeretném megköszönni tanító néninek azt a rengeteg türelmet, amivel olvasni és írni tanított bennünket. Esélyt adott arra, hogy megszerethessem az írást, az irodalmat, a vers- és mesemondást, összegezve ezeket a dolgokat, amik a mai napig szerves részei az életemnek. A játékos feladatok, órák, napközi foglalkozások, versenyek és kirándulások pedig összekovácsolták osztályunkat és felejthetetlenné tették kisiskolás éveinket.
Szabó Kata Luca
a szentesi Horváth Mihály Gimnázium
12. D osztályos tanulója
Nagyné Molnár Ibolya tanító nénire
Ha osztályfőnököt keres, és nem tudja, kit válasszon, én adok egy tippet! Az én ötletem, vagyis akit ajánlanék, Ibolya néni, aki remek tanító. Elsős és másodikos koromban sokat kézműveskedtünk vele. Egyszer volt olyan, hogy gofrit sütöttünk tejszínhabbal és eperrel, isteni volt. Mindig próbált valami jó programot kitalálni, hogy jobban élvezzük az iskolát. Biciklitúrán is voltunk vele, és másodikos korunktól megengedte, hogy átmenjünk az iskola melletti könyvtárba, ahonnan könyveket kölcsönözhettünk. Amit a legjobban szerettem Ibolya néniben, az az volt, hogy mindig mesélt, amit mindannyian nagyon szerettünk. Azért jó tanító ő, mert ha valaki nem érti az összefüggést, próbálja érthetőbben elmagyarázni a tananyagot. Nagyon sok játékot mutatott, sőt, valamelyikbe még ő is beszállt. A gyermeknapon olyan játékokat hozott, ami mindenkinek tetszett. Mindig olyanra díszítettük fel közösen az osztálytermet, amilyen évszak éppen volt.
Nagyon szerettük Ibolya nénit, aki kiváló tanítónk volt. Szomorú szívvel váltunk el tőle, amikor harmadik osztályba kellett mennünk...
Zilizi Emese
a Móricz Zsigmond Református Kollégium
5. b osztályos tanulója
