Szívünkbe bújtatva a reményt, hogy visszatér,
S lélekben velünk marad, míg be nem végződik
Mindaz, mi elkezdetett a teremtés hajnalán.”
Kortárs magyar költőnk, Végh Tamás, Áldozócsütörtök című művének első versszaka rövid, ám annál találóbb leírását adja mindannak, amit néhány nap múlva ünnepelni fogunk.
Jézus Krisztus földi működését, a világba való érkezését és távozását jobban megismerve egy páratlan életút bontakozik ki előttünk. Már érkezése is különleges volt, hiszen az Úristen a Szentlélektől fogantatott és egy szűztől született kisdeddel hajolt közel a teremtett világhoz. Fiatalkorától kezdve „gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.”(Lk 2,52) Messiási szolgálatának egész ideje alatt az elesettekkel, kiszolgáltatottakkal, a szükséget szenvedőkkel foglalkozott, gyógyított és tanított. Húsvét alkalmával, kereszthalálában megbizonyította az Atya iránti engedelmességét és az irántunk érzett szeretetét. A Biblia mindezt így írja: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”(János 3,16) Keresztyén hitünk igaz reménysége és vigasztalása ebből fakad, az Atya irántunk érzett szeretetéből valamint a Krisztus áldozata és feltámadása által felkínált jótéteményből.
Feltámadása után még negyven napig tartózkodott a tanítványai körében. A negyvenedik napon azonban, összegyűjtött tanítványainak a körében, Jeruzsálem közelében, az Olajfák hegyén dicsőségbe öltözve a mennyek országába vonult. Tanítványai szeme „láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől.” (ApCsel 1,9)
Néhány nap múlva, Áldozócsütörtökön erre fogunk emlékezni, ezt fogjuk ünnepelni – Jézus mennybemenetelét. Az elnevezés egyébként, nem árulja el, hogy erről a csodálatos eseményről szól. A latin elnevezés már annál inkább. A húsvét utáni negyvenedik napot az ősegyház így nevezte, hogy Ascensio Domini, melynek jelentése: az Úr felemeltetése.
Mennybemenetele alkalmával egy parancsolatot adott és két ígéretet hagyott. A parancsolata az, hogy tegyünk vallást, tegyünk bizonyságot az Ő nevéről, vagyis hirdessük mindazt, amit Ő tett érünk. Az ígéretek közül az első pedig az, hogy mi a Szentlélek áldásaival élhetünk.
A tanítványoknak mindössze tíz napot kellett várniuk az ígéret beteljesülésére. Áldozócsütörtök után tíz nappal, Jeruzsálemben kitöltetett a Szentlélek. Ezt az ünnepet úgy nevezzük, hogy: Pünkösd. Az ünnep neve a görög „hé pentekoszté (héméra)” kifejezésből ered, amely magyarul annyit tesz, hogy: „ötvenedik (nap).” Jézus Krisztus feltámadása utáni ötvenedik napra utal.
A Szentlélek kitöltetéséről az Apostolok Cselekedeteiben található beszámoló azt írja, hogy „hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat. Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel…” Ezért is válhattak a Szentlélek jelképeivé többek között a szél és a tűz.
Pünkösdi ünneplésünk, a Szentlélekkel való keresztelkedésen kívüli másik oka az, hogy ekkor alakult meg az első keresztyén gyülekezet, így hát a pünkösd nem csupán a Szentlélek kitöltésének ünnepe, de az egyház megalakulásának (születésének) a napja is.
A mennybemenetele alkalmával elhangzott második ígéret, amelyet mennyei követek mondtak az eget feszülten figyelő tanítványoknak, így hangzik: „Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.” (ApCsel 1,11) Ez az ígéret még nem teljesült be. Azt azonban tudnunk kell, hogy az Úristen ígéretei mindig beteljesülnek, ez is valóra fog válni. El fog jönni! Hogy mikor jön el, amint azt az Apostoli Hitvallás szavaival imádkozni is szoktuk, „ítélni élőket és holtakat” nem tudjuk. A mi feladatunk nem az, hogy az időpontról tanakodjunk, hogy ezt a bizonyos visszajövetelt megtippeljük, hanem az, hogy erre személyes csendességeinkben és a gyülekezet közösségében egyaránt, méltóképpen készüljünk, az ígéret beteljesedését imádságos szívvel hordozzuk.
Fazakas Márk
vallástanár és beosztott lelkész
 |
| Iskolai faliújság a Kálvin utcai épületünkben. Készítette: Tóthné Posztós Laura |
